Fájdalomtól eltorzult arccal fekszem a sárban. A gondolataim már rég elszálltak. Kívülről látom önmagam, vércsíkos arcomat. Szemem nem mozdul, csak nézi az eget, mely viharos. A távolban kék villámok villannak s fák hasadnak szét, súlyuk alatt. Testem nem mozdul, ébredni kéne e…
Álomvilág
2008.07.20. 17:04 | Kelly18 | Szólj hozzá!
Címkék: énblog érdekes történet változás saját szeretet élmény harag csalódás érzéki álomvilág következmény olvass állapotom
